A félrelépés pszichológiája

A szeretői kapcsolatok egy szexcoach szemével

Azt gondolod, egy kis titok nem árthat? Vagy, ha a partnered mindent tudna rólad, akkor nem is maradna melletted?

Sok írás születik a szerelemről, a spirituális vonatkozásokról, a szexről. Hogyan csábítsd el a pasit? Mi kell a nőnek? És ehhez hasonló hangzatos cikkekkel, sokszor, egyébként jó alkotásokkal naponta találkozunk.

De a valóságot nem akarjuk látni. A félrelépés, megcsalás az a kihívás, amivel a legtöbb kapcsolat szembe kell, hogy nézzen. Mégsem beszélünk róla. Szégyelljük.

Eszembe jut egy idevágó részlet a könyvemből:

„Persze, az író mindig kiváltságos helyzetben van. Amikor felér a dombra, és kisüt a nap, leül írni. Ha a völgyben talál rá egy esős délután, nem muszáj alkotnia. Végül megszületik a könyv, amelyen keresztül nem látunk mást, csak azt az istenverte napsütötte domboldalt. Fel sem merül bennünk, hogy az író ugyanúgy megjárta a völgyet is. Nem is feltételezzük, hiszen nem írt róla. Szóval, a világ szürke. Sőt, még rosszabb! Fekete meg fehér. Ezzel nincs mit tenni. De attól, hogy színtelen, még nem biztos, hogy színtelenül jó.”

A párhuzamot gondolom értjük. Egy jól működő kapcsolatból család születik. A család kerek, egész, készen van. Tehát biztonságot, menedéket, otthont ad. Ebben az idillben, ami minden normálisan működő embernek célkitűzése kell, hogy legyen, nincs helye árnyoldalaknak, pláne sötét foltoknak. Ez az alap. Innen indulunk. Aki ismer, tudja rólam, házasság hosszú párkapcsolat párti vagyok. A klasszikus értékek egyike a család és ez így rendben is van. De ahogy nem hiszek abban, hogy a világ természetes működése kizárólag a béke, úgy azt sem gondolom, hogy egyformák lennénk, egyforma igényekkel, egyforma vágyakkal.

A világ poláris. A béke és a háború végtelen körforgásban váltakoznak és egészítik ki egymást. Nincs olyan, soha nem is lesz, hogy mindig béke van. Ez nem azt jelenti, hogy támogatom a háború jelenségét. Csupán elfogadom, hogy a világ, az ember természetéhez hozzá tartozik. Ugyanígy vagyok a szexualitás és a házasság viszonyával. A házasság optimális esetben a béke, a megérkezettség szimbóluma. (ugye itt már elbukik a történet sajnos, hiszen ma nagyítóval kell egy-egy ilyen kapcsolatot keresni) De ez egy ember igényeinek, vágyainak csupán az egyik oldalát tükrözi. Legalábbis gyakran így van.

Természetesen vannak olyan férfiak, nők egyaránt, akik egyetlen partnerrel boldogan képesek leélni hosszú évtizedeket és ez nekik így tökéletes. De, ahogy írtam, nem vagyunk egyformák. Sőt! Egy ember minél inkább megdolgozza magát, minél inkább utána megy és kibontja belső vágyait, annál kisebb rá az esély, hogy egyetlen partner képes lesz kielégíteni az igényeit, akár szexuálisan hosszútávon. Hát ez van… emésszük.

És akkor a teljesség igénye nélkül álljon itt néhány opció arra, hogy valaki miért lép be egy szeretői viszonyba: testi vagy lelki hiány kielégítése, vagy az ominózus egyszerűen nem tudom nem megtenni típusú dolog. Itt rögtön meg is állnék. Ez az a pont, ahol a legtöbb beszélgetés instant elakad, nevesítve: ha valakinek hiányérzete van egy kapcsolatban, hát fogja magát és lépjen ki belőle. Szerintem az van és most lehet, hogy nem annyira fogtok szeretni, de nem baj, nálam elfér :-), hogy egy kapcsolat pillanatokra tud teljességet, boldogságot adni. Kész. Aki évtizedek óta tartó eufóriában él a kedvesével az is teljesen rendben van, akkor ez azt jelenti, hogy ezzel az életterülettel neki semmi, de semmi dolga nincs. Valószínűleg az egy más út, más feladatokkal.

Tehát a nagy átlagra és a kapcsolat alaptermészetére visszatérve, annak alapvető adaléka a hiányérzet is. Nyilván az egy kulcsfontosságú kérdés, hogy a hiányérzet mely életterületen keletkezik. Mert vannak olyan területek, amelyeknek működniük kell, ahhoz hogy a kapcsolat hosszútávon is működni tudjon, de vannak olyan területek is, amelyeknek zavartalan, vagy kielégítő működése nem szükséges a kapcsolat fenntartásához. A hiányérzet keletkezhet ártalmatlan és kevésbé ártalmatlan életterületeken egyaránt.

Mert ha pl. a páros egyik tagja imád síelni, vagy filmeket nézni, de a partnere nem, akkor ezek a hobbik könnyedén és „legálisan” kielégítésre kerülhetnek a páros másik tagja nélkül is. Viszont, ha ez a hiány a szexuális életben jelentkezik, az már komoly gondokat okozhat, mert:

• ez egy nagyon kényes, érzékeny terület, ami rengeteg empátiát, türelmet, elfogadást kíván/kívánna férfiak, nők részéről egyaránt. És őszintén? Nem. Nem akarjuk látni a másik, de sokszor még a saját magunk „szennyesét” sem. Nem akarunk szembenézni hús vér vágyakkal, izgalommal, fétisekkel. Ahogy írtam ez társadalmi szintű probléma! Az, onnantól kezdve, hogy egy ember elfojtásai beleszólnak a teljesítőképességébe, az ítélőképességébe, az értékrendjébe stb.

És itt jön egy nagyon fontos dolog. Ahogy fekete-fehér dolgokról, jó és rossz minőségekről beszélgetünk. A szép fehérnemű oké, a használt bugyira csak egy aberrált gerjed. A cici imádat oké, a lábfej imádata fétis. Ciki, gáz. Ha egy nő azt kéri cirógassák finoman, oké. Ha azt, hogy verjék el szex közben, beteges. (most hagyjuk a terápiás hátteret) Értjük? Bocsánat, de ez a valóság. Én ebben élek. A ti vágyaitok fölött bábáskodom. És bizony ilyen témákkal naponta találkozom.

• az ember alapvetően birtokviszonyban gondolkodik, ha családról, érzelmekről, pláne szerelemről van szó. Ez egy másik megosztó pont. Mert persze, a másik nem a tulajdonom, társas kapcsolatban is gyakorolni kell az elengedést. Aha. Tegye fel a kezét, akinek ez egyszer is sikerült és nem lett addiktív a párjára. Az ember alapvetően addiktív lény, mindenre ami jó neki, rászokik és mindig többet akar belőle. Szóval a kapcsolatfüggőségen fölösleges annyit rugózni, pláne azon, hogy mit tegyünk ellene. Semmit. Fogadjuk el. Aki kapcsolatba lép, függésbe lép.

Folytatva a gondolatot, a megcsalás állapotában lenni szerintem sokkal inkább egy tudatszinten történő megrekedés, egy ragaszkodás, mintsem az a mumus, amit csináltak belőle az idők folyamán. A megcsalás sutyiban történik, tiltott, bűnös, undorító, szégyellni való stb. Tehát a sötét oldal. Ezzel szemben a tiszta, monogám kapcsolódás az élet napos oldala. Ergo ha megcsalod a másikat a sötétséget választottad, ha hűséges maradsz, kiválóan megfelelt minősítéssel távozhatsz. Ez a fekete és fehér világ, ahol színes embereknek helye nincs. Vagy mégis?

Ha már megcsalás. El tud jönni az a pont egy ember életében, amikor a fókuszt képes saját magára irányítani. Innentől nem azzal fog foglalkozni, hogy a másik mit miért és kivel csinál, hanem el fog gondolkodni rajta, hogy: vajon a másik miért tart neki ebben a témában folyamatosan tükröt?

Másképp: vajon miért történik ez velem, mit tanulhatok belőle, miért lépek újra és újra ugyanolyan helyzetekbe/partnerségekbe? És itt igazán kétféle választ kaphatok.

 

1. nem értékelem magam eléggé és hagyom, hogy a másik szarba se vegyen. Ezért világos, hogy újra és újra ezt fogja tenni velem, sőt ha kilépek a kapcsolatból és ezen nem gondolkodom el, valószínű hogy a következő partner pepitában ugyanígy fog eljárni velem.

 

2. a másik fél egy bennem is ottlévő elfojtást mutat meg újra és újra. Nevesítve, meglépi azt, amire én is vágyom, de nem merem/tudom/akarom megtenni, mert annyira ragaszkodom az áldozat szerephez és a valós vágyaimnak nem vagyok képes megfizetni az árát.

 

Az ember, ahogy halad az útján és tapasztalatokat szerez, érik, nyilván a szexualitásában is egyre inkább látja a valós igényeket, vágyakat, ahogy egy idő után azt is tökéletesen átlátja, a vágyott élményt reálisan meg fogja e tudni valaha élni a partnerével vagy sem. Szóval én a megcsalás témakörét ezekre az esetekre élezném ki, megjegyzem ezekből van a legtöbb és ez igenis egy társadalmi szintű probléma!

Egy minden más életterületen kiteljesedett kapcsolatból reálisan ki fog e lépni a semmibe az az ember, akinek kiérlelődik egy szexuális vágya? Hát, izé…nem.

Ez nem jelenti azt, hogy a megcsalás jó dolog, inkább úgy fogalmaznék, hogy bizonyos helyzetekben törvényszerű és létjogosult.

Nos…van még itt valaki? Vagy már csak magamnak írok? 🙂

A megcsalásban van két nagyon szépen elkülöníthető minőség. Ez szerintem az egyik legérdekesebb téma a szexualitásban. Véleményem és tapasztalatom szerint van a hiánypótló és a vágyalapú megcsalás. Első esetben ez a hiány lehet fizikai, lelki szükséglet egyaránt, amit otthon nem kapunk meg és a külső kapcsolat egy konkrét „céllal” jön létre, amiben mondjuk úgy a kínálat és a kereslet találkozik.

Itt csendben jegyzem meg, hogy az az ember aki elindul a tudatos szexualitás útján előbb utóbb találkozik ezzel az igénnyel egy belső konfliktus formájában. Óhatatlan. A fejlesztés tágítja a szexuális spektrumot, így az egyetlen szegmensét lefedő impulzus, amit otthon kap az ember, elképzelhető, hogy hosszútávon nem lesz elég, nem lesz kielégítő.

A nagyobb gondot az érzelmek megjelenése szokta okozni. Hát ez a másik kedvencem. Tegye fel a kezét az, aki hallott már olyanról, hogy csak szexkapcsolat, ami az is maradt? Senki? Gondoltam. Hát bocsánat, de az a férfi, aki rendesen megb@ssza a nőt olyan minőségben, ami a nőnek eleve hiányzott az életéből, az számoljon a lehetőséggel, hogy ha jól végezte a dolgát, a nő beleszeret. Ami oda – vissza köt. Ez így természetes.

A másik minőség a legspirituálisabb szexualitásra is vonatkozó téma, nevesítve amikor két olyan ember találkozik, akik képesek nem hiánypótló, hanem egy vágyazonosságon alapuló kapcsolatban egyébként szexuálisan is érintkezni és összekapcsolódni egymással.

Egy hiánypótló kapcsolatra talán igen, de utóbbira biztosan senki, értem ezalatt azt, hogy SENKI nem tud és nem is fog nemet mondani. Ettől a fajta szexuális és emocionális élménytől lemálik a hús a csontodról, kiégeti az agyad, annyira jó és annyira mar egyszerre. Full addikció a giga köbön. Éppen ezért a szeretői viszonyról alkotott sztereotípiákat és előítéleteket úgy ahogy van itt ki is radírozhatjuk. Pont.

A végeredmény egyben a témáról alkotott véleményem ugyanaz. Akár megromlott a kapcsolatod és ezért tudott belépni a térbe egy harmadik, akár az utadba sodródott egy sorsszerű találkozás, amire nem akarsz nemet mondani… tudd, ez egy hosszú kapcsolat működése során fellépő természetes kihívás, amivel a legtöbb ember szembe kell, hogy nézzen. Egy ilyen krízis fájdalmas, sérüléseket hoz, bonyolult, kioldani pedig hosszú út. A vágyat el lehet fojtani és ezzel önmagunkra nemet mondani. El lehet titkolni a másik fél védelmében.

Ha azonban elvonatkoztatunk a morális és szexuális filtertől, akkor marad egy helyzet, amit kezelni kell és lehet is. Ami magában rejti a lehetőséget, hogy ezen a területen is felnőtt minőségbe lépjünk és megtanuljuk magasabb szinten kezelni önmagunkat, a társunkat és a kapcsolatunkat. A vágyakról, igényekről, határokról folytatott tiszta kommunikáció, a szeretői kapcsolatok lehetősége, a megcsalás tabusításának feloldása egy pontig veszélyesnek és félelmetesnek tűnhet. Egy ponton túl kötelező, ha stabil, hosszútávú kapcsolódásban gondolkozol.

Egy házasságból ki lehet lépni. Ki lehet nyitni. Magasabb szintre lehet emelni. Meg még egy csomó mindent lehet vele és benne csinálni.

A megcsalást meg lehet előzni. Lehet róla beszélni. El lehet fogadni. Meg még egy csomó mindent lehet vele és benne csinálni.

A megcsalásra pedig sokféleképpen tekinthetünk:

• tragédia?
• váló ok?
• árulás?
• lehetőség?
• új minőség?

Lehetsz a szerelmi többszög bármelyik tagja, a választás, a döntés mindig a te kezedben van.

Tudtad?

A tiszta, őszinte kommunikáció és az elfogadás szexualitás, intimitás témakörben kötelező, ha hosszútávon jól működő, stabil párkapcsolatot szeretnél!

Szóval újra megkérdezem.

Azt gondolod, egy kis titok nem árthat? Vagy, ha a partnered mindent tudna rólad, akkor nem is maradna melletted?

Amikor nem mersz a vágyaidról, igényeidről, vagy épp a határaidról őszintén kommunikálni a partnerednek, akkor ott három dolog történik:

•  nem fogadod el saját magad
•  nem adod meg a partnerednek a lehetőséget, hogy megismerje azt az embert, aki valójában te vagy és szabadon döntsön róla, erre van- e hosszútávon szüksége
• nem adod meg a partnerednek a lehetőséget, hogy segítsen, változzon, veled fejlődjön

Amikor nem mersz a vágyaidról, igényeidről, vagy épp a határaidról őszintén kommunikálni a partnerednek, akkor ott egy dolog bizonyosan NEM történik:

•  tiszta kommunikációra és elfogadásra építkező szeretetkapcsolat

Mindannyian szeretnénk egy sokkal felszabadultabb, önazonosabb életet élni. Játszmák nélkül. De az árát sokszor nem akarjuk kifizetni.