Mennyit írtam már nektek arról, hogy mi a vágy. Honnan jön, hova tart és mit szimbolizál az életünkben.
Arról, hogy mi kell a férfinek. És legtöbbet persze arról, hogy mi kell a nőnek.
A férfiak is egyre motiváltabbak, lelkesebbek abban, hogy megismerjék a NŐ működését, de mégis és mindig (is) lesz egy egészen különleges, semmihez sem hasonlítható íze annak, amikor egy nő tanul NŐnek lenni.
Azt hiszem, ha segítőként csupán egyetlen érzést választhatnék és vihetnék magammal az elmúlt évekből, akkor ezt választanám:
Kísérni Benneteket. Nézni, ahogy kinyíltok, hallgatni, amikor meséltek, érinteni, figyelni, ölelni, vigasztalni.
Jelen lenni amikor nőből NŐvé váltok. Végtelenül gazdag és szerencsés ember vagyok, mert ez megadatott. Bár a díszlet mindig változik, a lényeg ugyanaz.
Letenni a mázsás terheket, begyógyítani a sebeket és belezuhanni abba a belső erőbe és bizonyosságba, ahonnan biztonsággal kapcsolódsz a saját vágyaidhoz és fogadod magadba a férfit.
Félelmek és elvárások nélkül.
A sokszor átbeszélt útvonalak eddig vezetnek egyben itt véget is érnek. Mert itt a pin@ már jól van. Készen mindenre, készen bármire.
Akár arra is, hogy magába fogadja és meghágja az egész kib@szott világot.
Fotóterápia, coaching, női csoport, előadás mind egytől-egyig ugyanabba az irányba tart és ugyanabból az egységélményből ered.
Egyek vagyunk. És egyként vágyunk kapcsolódni a belső erőnkhöz, ősi önmagunkhoz és egymáshoz is.
Megfoghatatlan erő húzza a nőt a NŐhöz és fordítva.
