Ahol a szexuálterápia és a spiri gondolatok találkoznak ma éjjel

Vannak olyan találkozások, amelyeknek én az átszűrődés nevet adtam már évekkel ezelőtt. Ezekre készen kell lenni. Fejest ugrani beléjük és megélni minden pillanatát. Legyen az egyetlen éjszaka vagy hosszú évekig tartó kapcsolat. Egy nőnek ezek a találkozások jellemzően két minőségből születnek meg a leggyakrabban: szexualitásból és anyaságból. A két legmeghatározóbb élményvilág, amelyben nő megmártózhat.

Érezted e már életed során, hogy nem először nézel annak az embernek a szemébe, aki előtted áll? De honnan ez az érzés? Mintha megnyílna egy új világ, egy új dimenzió, ahol létre jön a kapcsolat és két lélek egymásra ismer. Robbanhat, lassan beszivároghat, így vagy úgy, de megérkezik. És az életed örökre megváltozik.

Ezek azok a találkozások, amelyek beavatásokat hordoznak. Melyeken egy embernek élete során mindenképpen keresztül kell mennie. Az élet minden területén érkeznek tanítók és tanítások. Nincs ez másképp a szexualitással sem. Nem hiszek az állandó nyugalomban, az egyensúlyt a harmónia és a káosz állandó jelenléte és örök harca tartja fenn. A fájdalom és a gyönyör soha nem szűnő tánca ez. De hiszem, hogy egy sokkal élhetőbb világot építhetünk, aminek az egyik sarokköve a tudatos szexualitás (és ezen találkozások felismerése, megélése).

A gyermek észrevétlenül lép be a felnőttkorba. Random események észrevétlenül avatják be. De legtöbbször ezeket az eseményeket ma már traumának nevezzük és akként is kezeljük. Mert kezelni kell. Hiszen a psziché nem volt felkészülve az őt ért támadásra. Mitől is lett volna? De az erős embert ez különbözteti meg a gyengétől. Hogy felkészült. De mi az esélyt sem adjuk meg. Csupaszon, pőrén eresztjük szélnek a gyerekeket. Gyengén, hasznavehetetlenül. Sem védelmük, sem fegyverük. Beavatás híján pedig az igazán fontos kapcsolatok is random érkeznek meg és zajlanak le. És ez baj. Nagy baj.

Nincs biztonságos, de szabad szexuális (intim) közeg a gyermekeknek. A szülőktől nem örökölnek mást, csak félelmet, elfojtást. Nincs felvilágosítás, tudatos fejlesztés, ahol elmagyarázzák a gyermeknek, mi is az az intimitás alapú kapcsolat és hogyan kell felépíteni azt. Nincsenek szexuális beavatások. Amelyek felkészítenek bizonyos élményekre és ami még fontosabb, a megfelelő partner befogadására. Nincs őszinte, valós vágyakon nyugvó, tiszta kommunikáció férfi és nő között.

Én úgy gondolom, a gyermeknek kell, hogy szabadon születhessen meg amennyire ez csak lehetséges beavatkozás, időzítés, fájdalomcsillapítás nélkül. Akkor, ott és úgy, ahogy ő akarja. A gyermeknek kell a megítéléstől mentes szabad, de nem szabados intim (szexuális) közeg, ahol felfedezheti önmagát. A gyermeknek kell a mindenre kiterjedő szexuális felvilágosítás, ami onnan indul, hogy a szülő megtanítja a gyermeknek, hogyan érintsen. Hogyan kapcsolódjon másokhoz. Hogyan vállaljon felelősséget a tetteiért. Hogyan kérjen bocsánatot. Mire felnő tisztában legyen bizonyos alapfogalmakkal, mint bizalom, intimitás, tisztelet, erő, energia, kitartás, empátia stb. Minden más erre épül.

Az átszűrődés semmi több csupán energia. A legdominánsabb, legerőteljesebb kapocs, minden fétis szülőanyja. Amikor nincsenek fölösleges kellékek, szerepek, szabályok. Nincs tiltás, elfojtás. Nincs fétis. Nincs vágy. Csak az energia van. Nem szeretet. Nem szerelem. Csak elementáris erő. Ez a kapcsolódás olyan minősége két ember között, ami messze túlmutat a hétköznapi tapasztalatokon. Amikor ezt megéled, rádöbbensz, hogy bármi is legyen ez, csak valaminek a kezdete, de hiába, mert a folytatás egy olyan dimenzióban zajlik, ahová nincs belépőd. Innen nincs. Ettől függetlenül kulcsfontosságú, hogy az ember ezeket a találkozásokat felismerje és képes legyen felvállalni a benne rejlő tanításokat.

“Minden körbejár, ahogy mindent megélek újra és újra. Minden újabb életben találkozunk. Rám köszönsz, meglátogatsz. Köréd folyok, tekeredem, elcsábítalak. Van, amit nem választok. Megélem, mert így kell lennie. Meglátlak, mert így kell lennie. Megmártózol bennem, mert így kell lennie. Fáj, mert így kell lennie. Minden pillanat egy metamorfózis. Az életem akár egy sebesen futó folyó. Soha sem marad ugyanaz. Amibe az egyik pillanatban beleszeretsz, a következőben nem létezik. Ami az egyik pillanatban összetör, a másikban finoman elringat. Puhán átsimogat egy másik életbe. De ott újra keresni fogsz. Mert nélkülem szomjan halsz.”

 

Fotó: VL