Többen tűkön ültök, hogy végre behozzam nektek azt az idézetet, amit annyit emlegetek nektek a Jogász című filmből. 😃😃👇👇

Szeretem a konzultációk tematikáját szabadon engedni, sokszor elég egyetlen gondolat, megérzés, sztori vagy idézet vonalvezetőnek.

Ezek közül az egyik kedvencem ez az idézet, amit minden alkalommal elő is veszek, amikor egy olyan helyzetben szeretnétek szabadon döntést hozni, és azonnal irányt váltani, amiben nem lehetséges. Még.

Akkor is szuper gondolatébresztő lehet ez az írás, amikor meglepetten méritek fel (és nyilván utóbb) egy helyzet vagy partnerség nem tetsző, nem kielégítő aspektusait. Kvázi áldozat szerepből. Miközben ezt a partnerséget, helyzetet ti magatok teremtettétek.
Mostanában a szeretői kapcsolatok és a válás utáni állapot kapcsán beszélgetünk a legtöbbet erről az idézetről.

Sokszor tapasztalom nálatok, hogy nem számoltok egy kapcsolat, egy partner totális minőségével. Mintha nem akarnátok látni. Csak azt, ami működik, ami szuper.
A többi nem számit. Nem olyan fontos. Majd megváltozik. Majd lesz valahogy.
És amikor kidurran a lufi, mert előbb vagy utóbb mindig kidurran, akkor nem tudjátok megtartani saját magatokat ebben a helyzetben.

Mondok konkrét példákat. A feleségem/férjem mellett lett egy szeretőm. A szex fantasztikus, bele is szerettem, de nem tudtam döntést hozni sem egyik/sem másik irányba, úgy érzem felőröl ez a helyzet, nem tudom mit tegyek. Szörnyen szenvedek. A feleségem/férjem megtudta és teljesen összetört. A szeretőm azt szeretné, hogy költözzek el otthonról és kössük össze az életünket.
Amikor az ember hosszútávú kapcsolat, házasság mellett másik partnerséget vállal, ráadásul titokban, annak lesznek következményei. Mondjuk így, lesz egy ár, amit ezért az élményért/b@szásért cserébe így vagy úgy, de ki kell fizetni. Ez tény. Akkor is tény volt, amikor beléptél ebbe a kapcsolatba, csak nem számoltál vele.

Tény: ahogy mondtam, a szex soha nem csak a szexről szól.

Minimum társuló plusz adalékok: vágy, vágyból kibontott információk, érzelmek, bizonytalan életterületek destabilizálódása.

Mondok másik példát. A feleségemmel/férjemmel most válunk. Van egy új kapcsolatom, ami szuper lehetne, de nem tudok úgy teljesíteni, ahogy szeretnék. A feleségem/férjem borzalmasan viselkedik, teljesen kifordult magából, a gyerekkel/a vagyonnal/a státuszommal zsarol.

Amikor közelebbről megnézünk egy ilyen helyzetet valójában mindenki pontosan azt kapja, amit sejtett/érzett/tudott az első pillanattól, csak nem akart vele szembenézni. A férj, a feleség és az új partner/partnerek is.

Mindennek ára van. A jóllétnek, megdolgozott minőségnek pláne. Az önismeretben, tudatos szexualitásban is. Hogy egy jó barátom szavaival éljek „ingyen ebéd, nincs”. Az alapélményeinkhez igenis hozzátartozik a szenvedés, a fájdalom, a csalódás megtapasztalása is.
Ezen élmények mentén jelöljük ki a határainkat, tanulunk meg nemet mondani és mérjük fel a valódi értékünket.

Lehet hárítani, menekülni, figyelmen kívül hagyni, vaaaagy akár tudatosan skippelni egy ilyen megélést, ha az ember nincs még felkészülve rá. De megúszni semmiképp.

És akkor jöjjön az idézet:

„A tetteknek következményei vannak, és ezáltal új világok jönnek létre, és mindig másmilyenek. És ezek a világok, amelyeket eddig nem ismertünk, bizonyára mindig is léteztek, nem igaz? Az a világ, amelyben jóvá akarjuk tenni az elkövetett hibákat, más világ, mint amiben a hibákat ejtettük.

NÉHA KERESZTEZŐDÉSHEZ ÉRÜNK ÉS VÁLASZTANI AKARUNK, DE NINCS VÁLASZTÁSUNK. CSAK ELFOGADÁS VAN. A VÁLASZTÁS MÁR RÉGES-RÉGEN MEGTÖRTÉNT.

A sokat gondolkodó emberek gyakran kerülnek olyan helyzetbe, ami távol áll az élet realitásától. Mindenkinek kellene egy hely, ahol kezelni tudják a tragédiákat, melyek előbb-utóbb bekövetkeznek. De ilyen bölcsen kevesen viselkednek. A mélységes gyászban a csere szabályai nem érvényesek, hiszen a bánat túlmutat minden értéken. Az ember könnyedén feláldozna egy egész nemzetet is bánata enyhítéséért, mégis, bánattal nem lehet fizetni semmiért.

Mert a bánatnak nincs értéke.

A KERESZTEZŐDÉSHEZ ÉRT EMBER MEGÉRTI, HOGY A RÉGI ÉLETE NEM FOGJA MAGÁBA VISSZAFOGADNI.
Mi magunk vagyunk a világ, amelyet teremtettünk, és amikor megszűnünk létezni, velünk együtt megszűnik a magunk teremtette világ is. Ám akik értik, hogy a saját világuk legutolsó napjait élik, azoknak a halál egészen más. Minden valóság elpusztulása olyasmi, amihez semmilyen beletörődés nem elég. És akkor végül kiderül az igazság minden nagy tervről, és nagy elgondolásról lehull a lepel.”
(Részlet a „Jogász” című filmből)