Csörgits Kinga – alternatív szexuálterapeuta és Hummel Zsolt – Intimitás Gourmet közös írása
A női szemszög
Néhány évvel ezelőtt írtam erről a témáról egy rövid posztot. Már akkor körvonalazódott bennem egy megértés, meg merem kockáztatni, egy bizonyosság.
Fontos rögtön az elején kiemelni, hogy itt és most, ebben a megközelítésben és ezt a kifejezést, két ember között kialakult kizárólagos minőségként értelmezzük.
De akkor miért nem használjuk a kizárólagos kifejezést a monogámia helyett?
A monogámia jelentése: egynejűség, illetve egyférjűség. Tehát egy közös döntésen, elhatározáson alapuló, hosszútávú, kizárólagos minőség két ember között. Kiemelném a döntés, a hosszútávú és a kizárólagos szavakat.
Ehhez képest mi a vágy? Erről nagyon sokat írok, beszélek nektek. Megalkottam egy lehetséges definíciót, ami így hangzik:
„LEHETSÉGES DEFINÍCIÓ A VÁGY FOGALMÁRA: a lélek tisztulását katalizáló belső folyamat, melynek célja a fejlődés, a sallangok levetése és a tiszta önvalóhoz történő permanens közeledés (megérkezés).”
Talán túl spirituális, fogalmazzunk egyszerűbben. A szex, soha nem „csak” a szexről szól. A vágy soha nem kizárólag öncélú.
Amikor találkozol valakivel, aki rákapcsolódik a te képletedre és te az övére, akkor létrejön egy bevésődés, amit ma úgy hívok, hogy VÁGYAZONOSSÁG.
Kiemelném tehát a folyamat, a fejlődés és a vágyazonosság szavakat.
És akkor most nézzük meg egymás mellett ezt a két minőséget:
Hosszútávra tervezett, kizárólagosságon alapuló közös döntés. vs. Fejlődési folyamat, melynek eredménye a vágyazonosság.
Valahol az út során ezt a két minőséget összemosták, de olvasd el újra és figyelmesen ezt a két sort. Az egyik egy döntésen alapuló közös út, a másik egy egyéni tapasztalás eredményeképp létrejött állapot. Egyébként nem elképzelhetetlen, hogy két ember mindkét minőségben egymásra, mondjuk így, partnerre talál. De nem ez a sztenderd, lássuk be.
Én mindkét útban feltétel nélkül hiszek. Külön – külön.
DE NE AKARJUNK MINDEN MONOGÁM KAPCSOLATBA VÁGYAZONOS MINŐSÉGET ERŐLTETNI ÉS NE AKARJUNK MINDEN VÁGYAZONOS MINŐSÉGET MONOGÁM KAPCSOLATBA KONVERTÁLNI. MERT NEM FOG MENNI.
És akkor jöjjön az a néhány évvel ezelőtti pár sor:
„Van valami ebben a monogámiában. A felszínen egy bullshit. De a társadalmi elvárásokon és a kialakult szokás és biztonsági rendszeren felül is egy létező minőség két ember között.
De ez a minőség nem működik, nem működhet elhatározásból. A vágyazonosságból születik meg az összeolvadás és abból a kizárólagosságra való igény. Ami egy ponton túl evidens, hiszen ha megvan a legjobb nem kell jobb. Nem kell más.”
A mai tudásommal ezt így fogalmaznám meg: amikor a személyes (szexuális) fejlődésünkben elérkezünk egy ponthoz, akkor nyitottá, képessé, alkalmassá válunk arra, hogy összekapcsolódjunk egy másik, hasonló paraméterekkel rendelkező emberrel izgalomban, vágyban, gyönyörben. Ezt hívjuk vágyazonosságnak. És ezen a ponton mondhatni megkapjuk az akkor és ott elérhető legjobbat.
Nos. Ettől a pillanattól, addig amíg a vágyazonosság minősége fennáll, (ez lehet néhány hét, néhány hónap, de akár több év is) valóban nem kell más. Mert az elérhető legjobb a mienk. Itt nem keresünk tovább. Nincs miért. Ez a vágyvégállomás.
És ez valóban egy elköteleződés két ember között, de nem egy döntés következménye, hanem egy automatikusan lezajló folyamat eredménye.
A férfi szemszög
Manapság sokféle párkapcsolati irány jelent meg. Van, aki monora esküszik, van aki polira, van aki egyéb etikus non-monogámra. De, amikor tisztán a szexre nézünk rá, akkor valahol tök mindegy melyik verziót nézzük, mert a szex a legtöbb esetben nem abban a tiszta kontextusban jelenik meg, hogy önazonosak lennénk. Egy picit mindig alkalmazkodunk.
Nagyon régen írtam arról, hogy a dugást simán le lehet cserélni egy másik dugásra. Most persze mondhatnánk azt, hogy a szeretkezést meg nem, de közben ott a szerelem fontossága felülírja megint csak az egyéni vágy teljességét.
Én három irányból közelíteném meg az, hogy egy ember mikor is fog kötődni egy másik félhez annyira, hogy vele akarjon lenni.
1. Vágy.
A vágy számomra röviden annyi, hogy az a bennem élő részem, melynek megélése nem csak örömet, hanem beteljesülést okoz. Amikor szexelünk sokan azt gondolják a felizgult állapot a vágy.
Miközben mennyi dolgot vetünk be, hogy felizgult állapotba kerüljünk, azaz, nem a vágy kapcsol be, hanem izgalmat gerjesztünk. Ha pedig ez az állapot van, a két fél egy idő után elfárad abban, hogy szexeljenek, már nem ad akkora örömet maga a benne levés. A vágyamat meg tudom osztani, az izgalmamat nem.
Az önazonos és közös vágy megélése a teljes szexet felöleli, minden egyes perce arról szól, hogy most jó együtt lenni, és önmagunkat megélni. Ebben már nincs adok-kapok, itt forma sincs. Egy flow állapot, amiben a spektrum minden részlete megjelenik. Így csaphat át a lassú szeretkezés vad baszásba.
Ez a teljesség pedig nyugalmat ad. Egy hitet, hogy van valami, amit meg tudunk ketten élni. Ez az élmény, amit én gyönyörmemóriának hívok, rögzül bennünk. Ehhez ragaszkodni kezdünk. Ezt már nem cserélnénk le egy dugásra.
A vágyunk megélése nem egy orgazmust követő kielégülést ad, hanem konstans állapotban ott marad bennünk.
Ezért is fontos a vágyazonosság, mert ha két ember ebben van, már nem akar keresni. Mert megtalálta.
2. Energia
Mindenki rendelkezik egy energetikai szinttel. Ezt használja a szexhez, meg az élet többi területén. Ha nem fejleszti, nem foglalkozik vele, egy adott energiát kell mindig megosztania. Azaz, ha már nem egy, hanem két emberrel kapcsolódik az energia is osztódni fog.
Hiába van az, hogy egyik héten ezzel dug, másik héten azzal, valamilyen módon elköteleződik egyik, vagy mindkét irányba. Lesz szex, lesz orgazmus, lesznek szép állapotok, de a teljesség megélése már nem biztos.
Ha egy kapcsolódásban ott lesz a vágyazonosság, akkor az energia is kezd több lenni, egyre nagyobb erővel tör elő, egyre mélyebben akarunk kapcsolódni. Az egyén lassan elköteleződik egy irányba. Ott van valami több, és érzi azt, hogy mással, másként lesz.
3. Intellektus
Ezt sosem lehet kihagyni. Kell az az intellektus, hogy felmérjük az adott szex értékét, az adott kapcsolódás értékét. Mit is ad ez nekünk, mit ad egymásnak. Csak ehhez kell egy bizonyosság, hogy ez most valami más, mint ami eddig volt. Persze fontos tartani egy önvizsgálatot, hogy nem a hiányállapotaink miatt vagyunk most euforikus állapotban, hanem már azért, mert a középpontunkban vagyunk.
A szexet, a párkapcsolatot, a szerelmet sokszor összekeverjük. És aztán egy meglevő párkapcsolatra szeretnénk ráhúzni egy működő szexet. Nem számít, mi a vágyunk, nem számít mi a dinamikánk. Intimitás, szerelem és izgatás eszközökkel próbálunk két embert szexben tartani. Miközben a vágyuk már csak azért sem azonos, mert ki sincs dolgozva.
Ez a fajta erőszakos monogám megtartás vezet aztán kenyértöréshez. Így pedig, mondhatni joggal lobogtatják sokan, hogy akkor valami etikus nem monogám, poli dolog lenne a megoldás. De közben ott sem történik meg a vágy egyéni kibontása.
Szóval, mielőtt valaki azonnal több emberrel kezdene dugni, mert ez elégíti ki, vagy ez tart fent egy jó állapotot, érdemes lenne, egyéni szinten kibontani a vágyát, majd ehhez partnert keresni. Ne keverjük össze a jó a szexet, egy vágy közös megélésével. Ez könnyen csapdába ejt bárkit.
Meglevő párkapcsolatban ez csak egy közösen eldöntött, de egyéni szinten végig vitt fejlődési út oldhatja meg. Ekkor sem biztos, a jó végeredmény, de már ezt is közösen tudják majd eldönteni.
Amikor anno megalkottam a Vágyidentitást, annak pont az volt a célja, a bennem levő vágy meghatározza a szexualitásomat, a szexemet, az életemet, az kapcsolatomat. Persze meg lehet úszni, de a vágyunk elfojtása valahol mindig visszaüt. A megélése viszont támogat.
Bár szexről beszélünk, ez mégsem csak szex. Hanem az életünk egy része, egy fontos része. De most itt az elköteleződés az önazonosságomból fakad, nem csupán egy érzelmi vagy egy tudati döntésből.
Anno a Vágyvégállomásban így fogalmaztam meg:
„A nő akarja a férfit, akarja a gyengéd és szerető férfit. Akarja a romantikus és figyelmes férfit. Akarja azt a férfit, aki gyönyört hoz. De reméli, hogy a férfi megnyílik teljesen. A farkában ott lesz a szíve minden dobbanása, szenvedélye szárnyalása, tiszta jelennel és tudattal van ott.
És persze ott lesz minden vágya is. Az első csók vágya, az első behatolás vágya, az ölelés vágya, a hajnali összebújás vágya, a bugyi lehúzás vágya, a mell érintésének vágya. A vágya a nőért, aminek már sem oka, sem okozata nincs.
A nő, ha ezt megérzi, és képes befogadni a férfit teljesen, megadja magát a gyönyörnek, megengedi, hogy a férfi teljesen behatoljon, odaadhatja a gyönyörét, adhat eksztázist.
Ha pedig teljesen megnyíltak egymásnak, akkor akarja a férfiban ott rejtőző tiszta állatot is. Lefejtve minden határt, ledöntve minden falat, szabaddá válhatnak a vadabb vágyak is.
A nő köszöni a türelmet, a gyengédséget, az intim pillanatokat, az őszinteséget, a tiszta jelenlétet és azt a sok gyönyört. De már csak áradni szeretne, beleáradni a férfierőbe, engedelmessé válni a férfira. A totális férfi állatot akarja, aki sok-sok szeretkezés után megbassza végre. Behatol mindenébe, leigázza, magáévá teszi.
Megérezheti a férfit, annak természetes erejét, farkának energiáját, tisztán önmagában.
Olykor azok a szavak, hogy „szét akarlak baszni” lehetnek a legintimebb, legromantikusabb szavak. Mert már olyan tiszta és intim a kapcsolat, hogy a vad gyönyörteliségnek is eljött az ideje. Nincs mit takargatni, nincs mit szégyellni, nincsenek ki nem mondott szavak, ki nem mondott vágyak. Nem kell elharapni a mondat végét, nem kell szem lehunyva beszélni.
Mindent megnyitottak, minden vágyat átadtak, benne vannak a gyönyörben. A férfi lehet vad férfi, a nő megengedheti, hogy engedelmes legyen egy férfinak.
Baszni gyönyörű dolog. Így. Mert ez valójában szeretkezés, de már nincs benne semmi korlát.”
