A párterápia kulcsszava a mediáció, tehát az egyéni igények, folyamatok összehangolása. Ez minden esetben egy nagyon izgalmas és bonyolult projekt, ezért a mindenkori leterheltségem és az egyéni terápiás folyamatok mellett maximum két párral dolgozom egyszerre. Nem vagyok klasszikus párterapeuta, nem vezetek családterápiás üléseket, tehát nem egy többes terápiás együttműködést generálok, hanem két egyéni (önismereti) folyamatot indítok el, amelyeket optimális esetben egy ponton össze tudunk kapcsolni.
Miért?
Melyik a két legterheltebb, egyben legnagyobb kihívást jelentő terület egy intimitáson alapuló kapcsolatban? A kommunikáció és a szexualitás.
Ezen a két területen fellépő alulműködések, elakadások, konfliktusok korrigálása majdnem minden esetben csak tűzoltásra elegendő, hiszen mindkét problémakör egy sokkal mélyebb minőségből, a kapcsolati dinamikából származó alulműködésből ered. Ebből következik, hogy a szexuális élet javítása, a kommunikációs problémák oldása önmagában nem vezet tartós megoldáshoz.
A tartós megoldáshoz sokkal inkább segít hozzá egy önismereti folyamat, amelyben mindkét fél külön-külön lehetőséget kap, hogy ránézzen a saját rosszul rögzült működéseire, viselkedésmintáira.
A fent említett kapcsolati dinamika kielégítő működéséhez szükséges alapfeltételek:
- A kompatibilitás nagyon fontos adaléka egy hosszútávon jól működő, vagy sokkal inkább jól működtethető kapcsolatnak. Az érthetőség kedvéért hozok egy nagyon gyakori példát. Elindítunk egy párterápiás folyamatot, melynek célja a partnerek közti kielégítő szexuális élet „helyreállítása”. A terápia során azonban kiderül, hogy nincs hova visszanyúlni, mivel soha nem volt köztük kielégítő, élvezetes szexuális élet. A nő soha nem kívánta igazán a férfit, vagy fordítva, azonban a kompatibilitás egyik sarokköve a szexuális együttműködés lenne.
- A közös cél, tehát a kompatibilitáson túl a partnereknek egy irányba kell tartaniuk ahhoz, hogy a kapcsolaton dolgozni lehessen. Összeilleszthetőségről akkor beszélünk, ha az egyén számára legmarkánsabb, legfontosabb alapelvek, értékek megegyeznek a partner nézeteivel, igényeivel. A közös cél elengedhetetlen egy konszenzuális intimitáson alapuló kapcsolat fenntartásához. Az alapelvek, értékek prioritása minden kapcsolatban más. Újabb példával élve, gyakori probléma, hogy működik a „kémia”, szuper a szex, a kommunikáció, épp ezért (is) a nő már nagyon szeretne gyermeket, vagy épp komolyabbra fűzni a szálakat, de a férfi nem akar továbblépni egy felelősségteljesebb kapcsolatba, nem szeretne még családot. Ez a konfliktus konzerválódik és egy feloldhatatlan ellentétté alakul a partnerek között.
- A tiszta, nyitott kommunikáció megléte, amely egy megosztó téma még szakmán belül is, hiszen kérdés, hogy jót teszünk e vagy pont ártunk azzal, ha minden információt hozzáférhetővé teszünk magunkról a partner számára. Én azt tapasztalom, hogy a tiszta, nyitott kommunikáció kulcsfontosságú adalék egymás elfogadásához. Az elfogadás pedig túlzás nélkül a legtöbb, amit a másiknak hosszútávon adni tudunk. És viszont, mi magunk is erre vágyunk. Nem baj ha a partnerek nem tudják maximálisan lefedni egymás igényeit (ez egyáltalán lehet cél? ) de ismerik és elfogadják egymás vágyait maximálisan.
Kommunikáció és szexualitás témakörökben az egyéni és a kapcsolati válság is egy vágyképzési zavarból indul ki.
A kommunikációs alulműködések és szexuális diszfunkciók sokfélék lehetnek, de a valós vágymegélés közvetett vagy direkt elutasítása, elnyomása áll a legtöbb zavar hátterében. Ezt a belső konfliktust hívom vágyképzési zavarnak, amelynek alapja egy önkorlátozó hiedelem. Ezek az önszabotáló belső konfliktusok és regresszív (gyermeki) viselkedésminták feszülnek egymásnak, amelyek (egyéni és) párkapcsolati krízishez vezethetnek.
A szakítás, válás lehet megoldás?
nem, ha a fent említett három alapfeltétel közül legalább kettő adott, akkor nagy eséllyel harmonizálható a kapcsolat.
Előfordul, hogy a befektetett munka ellenére a szakítás/válás bizonyul a legjobb megoldásnak. Ettől függetlenül sosem megoldás egyszerűen csak kilépni, elmenekülni egy problémás helyzetből, anélkül hogy feltártuk volna a mélyebb ok-okozati viszonyokat, tisztáztuk volna a működésképtelen koncepciók, viselkedésminták hátterét, hiszen ez az oka annak, hogy egy következő helyzet következő partnerség hasonló belső konfliktust generálhat majd bennünk.
Tehát akárhogy is alakul, a végső döntéstől függetlenül érdemes amíg lehet dolgozni a kapcsolaton, azon belül is fejleszteni a kommunikációt és a szexkultúrát hiszen ez a két terület egy intimitáson alapuló kapcsolat motorja.
Miért fontos beszélni az egyéni vágyakról egy párterápiás folyamatban?
Azért, mert amikor egy hosszútávú partnerség mellett döntünk, akkor a fókusz lekerül az „én” -ről és rávetül a „mi” -re. Ez így rendben is van, azonban fontos látni, hogy azok az alapvető vágyak, többek között szexuális és kreatív vágyak, amelyek a lényegünk részét képezik, a fókuszváltással nem szűnnek meg, csupán átmenetileg háttérbe szorulnak. De ha az átmeneti állapot konzerválódik, akkor elfojtásként éljük meg, ami egy állandó belső frusztrációhoz vezet. A belső feszültség pedig távtartóként működik a kommunikációban és az intimitásban egyaránt.
A hosszútávú partnerség és az identitás megőrzése egy komplex, bonyolult, de tanulható folyamat, amelyen keresztül kell menni, ha teljesértékű életre vágysz!
Minden esetben fontos tisztázni néhány alapigazságot, amely a közös munka vázát képezheti:
A VÁGY VELED SZÜLETIK, a gyermekkori élmények csupán bekapcsolják azt, rálöknek az útra. NEM TEHETSZ RÓLA, SEM ELLENE. Nem tudod megváltoztatni, sem elnyomni. A beszennyeződés az utunk része, ezért CSAK DOLGOZNI TUDSZ RAJTA ÉS KITISZTÍTANI AZT.
Tehát attól, hogy egy hosszútávú kapcsolat mellett döntesz, az egyéni vágyaiddal ugyanúgy dolgoznod kell, különben pont ezek a vágyak, amiket a kapcsolat érdekében tettél le, fognak véget vetni annak.
Fotó: VL
