Visszatérő kérdésetek, hogy hol tartunk a tudatos szexualitás, szexuális felvilágosítás, szexedukáció témakörökben.
A válaszom pedig mindig ugyanaz. Sehol és szárnyalunk egyszerre.
Sehol, mert még mindig kirakatot építünk. Ami érthető. Ki ne akarná, hogy szeressék, elfogadják? Mindannyian erre vágyunk. Ezért azokat az információkat, (emlékek, velünk történt kiszolgáltatott megélések, vágyak) amelyeket magunknak is csak nehezen, szégyenkezve vallunk be, (és azt feltételezzük, hogy kiközösítenének, megvetnének, undorral tekintenének ránk mások is, ha tudnák) inkább elrejtjük a világ elől.
Elfojtjuk és csak titokban, lopott pillanatokban kapcsolódunk ehhez a minőségünkhöz. Kvázi börtönbe zárjuk. Ellentmondást nem tűrve, együttérzés nélkül utasítjuk el ezt a minőségünket, amivel hosszútávon sok szomorúságot és fájdalmat okozunk saját magunknak.
Az elutasított árnyékrészek megmérgezik a lelket. Ezért van ilyen sok beteg, gyenge, fásult, irányításra szoruló ember.
Úgy gondolom, hogy ezen minőségünk elfogadása és felvállalása a rongyosra használt belső gyermek gyógyítás téma egyik sarokköve.
És közben mégis szárnyalunk, mert itt vagytok TI. Emberek, akik képesek szembenézni a bennük rejlő sötétséggel és elfogadással, szeretettel közelednek önmagukhoz.
Gratulálok NEKTEK, büszke vagyok rátok! Köszönöm a sok levelet, személyes sztorit, a terápiák, fotózások során megszülető minőségeket. Megtiszteltetés kísérni és LÁTNI BENNETEKET.
Úgy gondolom, hogy a kulcs a sztereotípiák lebontásában áll. Ha képessé és nyitottá válsz arra, hogy elengedd a saját működésed, vágyképleted megítélését és szégyen, bűntudat nélkül egyszerűen csak elfogadd magad úgy ahogy vagy, akkor nem kevesebb történik, mint:
a kizárólagos “vagy” alapú gondolkodásod felváltotta egy sokkal potenciálisabb “és” alapú gondolkodás.
Mondok példákat:
Vagy elfojtom ezt a vágyam, vagy senki nem fog szeretni. Helyette mondd ezt 👉 megélem/elfogadom ezt a vágyam és megkeresem azt az embert, aki szeretni fog.
Vagy a feleségem/férjem választom, vagy a szeretőm. Helyette mondd ezt 👉 a feleségem/a férjem és a szeretőm is helyet kapnak az életemben.
Vagy a vallásom gyakorlom, vagy a saját utam járom. Helyette mondd ezt 👉 a vallásom gyakorlom és a saját utam járom.
Vagy a férfiakat szeretem, vagy a nőket. A kettő együtt nem lehetséges. Helyette mondd ezt 👉 a férfiakat és a nőket is szeretem.
Vagy rendes nő vagyok, vagy ribanc. A kettő együtt nem lehetséges. (Ó dehogynem! 😃) Helyette mondd ezt 👉 rendes nő vagyok és egy hatalmas ribanc.
A feltételezett félelmeink által ítéljük meg (és el) saját magunkat és ezáltal teremtjük a kapcsolatainkat is, amelyeken keresztül aztán tovább bűnhődhetünk. Az elfojtás láthatatlanná, magányossá és boldogtalanná tesz. A felvállalás fájdalmas és félelmetes… de végül felszabadít.
Hoztam nektek egy levél részletet. Az írója egy nagyon bátor nő. Érthető okokból, ahogy írtam is, ez csupán egy részlet a nekem címzett leveléből, de azt gondolom így is hozza azt az ízt, ami miatt megosztom veletek.
“Kedves Kinga!
Köszi, hogy foglalkozol az abúzus témával. Ez az én történetem, amit sok-sok segítséggel – a Te segítségeddel is-, úgy érzem megdolgoztam, ÉS pont van a végén. Jó sztori ÉS hihetetlen lelki munka. Köszönöm a segítségedet.
K 13 éves és szűz. L-nek szép farka volt. Az első nemi szerv, amit K látott. Kíváncsi volt, ugyanakkor taszította is. Megfogni se nagyon merte.
Az a nap sem volt más, mint a többi. Iskolából hazament, L az ágyon ült, és dohányzott. A szobában állt a füst és az áporodott nehéz szag. L jellegzetes szaga betöltötte a szobát. Olyan öregszag…
K köszönt, és próbált távolságot tartani, bár érezte, hogy nem fog menni. Megértő társaságra vágyott. L érdeklődött, hogy mi újság a suliba. K elmesélte. Elmesélte, mint kamasz a felnőttnek, L pedig megértő volt. Nevetett, ha kellett csodálkozott, ha kellett, szidta a tanárokat… Jó fejnek tűnt. Beszélgetés közben egyre több érintést, burkolt szexuális közeledést kísérelt meg.
K zavarba jött, és bement a szobájába tanulni.
Egy idő után L utána ment. Egy puszit akart. K adott egy puszit, de L szájon csókolta. K pfujjogott, és visszaült az asztalhoz. L nyafogott. Nyafogott, hogy nem bírja tovább annyira kívánja. (…)
Egy hét múlva K, L szeretője lett. K ekkor 13 éves volt és nem szűz, nem vérzett, de nagyon sírt. Ismeretlen fájdalom, ismeretlen érzések: vágy, undor, szégyen, és egy rossz döntés miatti bűntudat keveréke.”
Még egyszer köszönöm ❤️
Hoztam nektek ehhez a poszthoz és ehhez a levélhez egy képet az etyeki kedvencek közül. Ez a fotó valahogy más lett, mint a többi. Hónapokig tartogattam egy különleges alkalomra.
Eljött. ❤️
Fotó: határtalanKÉPzelet – Veres Anita Photography
Smink: Maros Bernadett Eszter MUA
