Légy olyan ember, aki képes felismerni, fejlődni, kinyílni, befogadni, keresztül menni és keresztül vezetni. Légy olyan ember, aki képes kilökni és képes tartani. Elkapni és lassan visszavezetni. Légy olyan ember, aki képes áthangolódni, reagálni, együttrezegni. Légy olyan ember, aki képes alárendelődni, képes uralni. Légy olyan ember, aki kész vezetni, kész követni.

Vezess haza. Megmutatom az utat. De utána be akarom csukni a szemem és beled zuhanni. Odaadni a testem. Nem az számit. Csak porhüvely. Ha a hétköznapok elsodornának hangolj újra. Használd, élvezd a libabőröm. A nedvességem. A sikolyom. Nem fogom elfojtani. Párnába sóhajtani. Mert üvöltve, nyál csorgatva, lucskosan vagyok igazán önmagam. Érints, simogass, suttogj, tépj, üss! Nem. Ne győzz le! Én akarom megadni magam. Ha olyan vagy. Ha te vagy az.

Máskor magam alá gyűrlek. Persze. De nem finoman. Széttéplek ha úgy jó. Ha úgy kell. A szemed csillogásában akarom látni a gyönyört. A vágyat, hogy tovább húzzalak, vonjalak, kínozzalak. Addig gyötörlek, amíg tested utat nem enged legbelsőbb bensődbe.

Oda, ahol a lelked védelmező vadállat lakik. Ezt az állatot akarom magamra szabadítani. Nem. Nem győzlek le. Azt akarom, hogy te add meg magad. Ha olyan vagyok. Ha neked én vagyok az. Gyere! Mert ki akarna egy pislákoló porhüvelyben tétovázni, ha vezet út mélyebbre, magasabbra, beljebb… egészen lélekbe? Csakis egy másik pislákoló porhüvely.

A FENEVAD VÉDELMEZ, MEGTART. TESTBEN TART. ÉLETBEN TART. DE MIT ADSZ NEKI, HA ENNI KÉR? MERT SILÁNY HÉTKÖZNAPOKKAL NEM LAKIK JÓL.

Belőled lakmározom. Belőlem lakmározol. Megkóstollak, belém harapsz, felfallak, bekebelezel. Vadállat a vadállattal. A kevesebb nem jó, a kevesebb nem kell. Azt add másnak. Én a legjobbat érdemlem, mert hosszú az út idáig, mert elveszem, mert jár.

Akkor gyere, ha te is a hosszú utad végére értél. Ha már megszelídítetted a benned élő állatot. Ha már képes parancsot teljesíteni. Akkor találkozunk. Akkor látni fogod a pillantásomból kibontakozó, kivetkőző, előbuggyanó, terpeszkedő, buján, kéjesen kinyíló lelkem fényét. Akkor is, ha magad alá gyűrsz. Akkor is, ha előttem kényszerülsz térdre.

 

Fotó: VL